Egy vagy több tengerimalacot szeretnénk?

A tengerimalac társas lény, őshazájában, a vadonban csoportokban él. A fajtársak közelsége, szaga, hangja serkentőleg hat egészségére. A tengerimalacok pihenés idején is igénylik a fajtársakkal való testi/vizuális kontaktust, számukra megnyugtató, ha egymás mellett fekhetnek, egymást láthatják, hallhatják, szaglászhatják.A legtöbb malac örül ha társal élhet. /az enyém is nagyon évezte :D /

:

Két azonos nemű kölyök: testvérek vagy más alomból való kölykök is társíthatók.

 Két hím: egy felnőtt és egy kölyök tengerimalac hamar összebarátkozik, mert itt a természetes rangsor elve működik, a kölyök alárendelt lesz.

 Két felnőtt hím: Tévedés azt hinni, hogy két felnőtt hím nem társítható. Habár két kölyök, vagy egy kölyök és egy felnőtt hím társítása jobb választás, számos példa bizonyítja, hogy felnőtt hímek is jól megférhetnek egymással. Néhány biztonsági rendszabályt alkalmazva az esetleg felmerülő szociális feszültségek csökkenthetők vagy akár megelőzhetők. Mivel a hímek territoriálisak, nagyobb életteret igényelnek. A semleges helyen történő találkozás után első alkalommal csak frissen almozott (vizelet által meg nem jelölt) ketrecbe célszerű elhelyezni őket. A közös ketrecben mindegyiknek külön fekvőhelyet - vagy házat - kell biztosítanunk, és elegendő táplálékkal kell őket ellátnunk, hogy emiatt veszekedés ne történjen. Az első órákban, napokban megfigyelés alatt kell tartanunk, s ha verekedést észlelünk, külön is kell tennünk őket, mert az erősen agresszív egyedek nagyon mély sebeket - harapást, karmolást - ejthetnek egymáson.

Két nőstény: általában a legjobb társítás, ritkán utasítják vissza egymás társaságát, verekedés csak erősen domináns vagy agresszív egyéneknél fordulhat elő. A természetben a nőstények szoros közelségben élnek és a faj közös érdekében segítik egymást, így ők általában együttműködőek.

Egy nőstény és egy hím: e párosítás jó, de mielőtt határoznánk, tudnunk kell, hogy a nőstény nem maradhat mindig a hím közelében, mert a gyakori vemhesség az egészségét - vagy akár az életét is - veszélyeztetheti. Amellett, hogy a kölykökért is felelősséget kell vállalnunk, a hímet is egy számára megfelelő környezetbe kell helyeznünk. Egy hím nehezem viseli el a magányt, ha fajtársáitól elszigeteljük.

 Sosem tartunk két hímet egy nőstény mellett. A hímek a nőstény jelenlétében vetélytársakká válnak, verekedni fognak, súlyos, akár életveszélyes sebeket ejtve egymáson.

Fontos! Tengerimalac mellé sose helyezzünk más állatot (pl. nyulat, hörcsögöt), mivel mások az igényeik, szükségleteik. Példaképpen megemlíthető: Ha közös ketrecben élnek, a nyúl a tengerimalacot véletlenül megrúghatja, súlyos, vagy akár halálos belső sérüléseket okozva neki. /az enyém nagyon jól elvolt egy törpenyuszkával és nem lett semmi baja :) /

A tengerimalac életterének megválasztása:

Az emberközelben tartott tengerimalac hamar megszokja a zajokat, társaságunkat, és barátságossá válik, így alkalmas arra, hogy lakásunkban tartsuk.

A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-20 C⁰, szobahőmérséklet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tengerimalac jobban tűri a hideget, mint a meleget, ugyanis nincsenek verítékmirigyei. 
 

Ha választhatunk, tartsuk minél tágasabb ketrecben . A megfelelő választás egy mélytálcás, ráccsal ellátott ketrec, melynek mérete legalább 80x60x30 cm  vagy ennél nagyobb /mélytálcás a legjobb,én azt ajánlom!/.

 A műanyagból készült mély tálca meggátolja az alom kiszóródását, könnyű tisztítani. Igen jó megoldás a két ajtóval rendelkező ketrec (egyik ajtó az oldalán, másik a tetején).

 A téglalap alakú ketrec mindig előnyösebb, mint a négyzet alakú, mert a tengerimalac igényeinek jobban megfelel.

Az üvegterrárium vagy csak felül rácsos műanyag ketrec nem ajánlott, hiszen nem szellőzik, a szagok bennrekednek (főleg nyáron egészségtelen), s a tengerimalachoz sem jutnak el a zajok, így ijedősebb lesz.

A fából készült ketrec, láda sem jó megoldás, mert igen körülményes a tisztítása (a fába itatódott vizelettől elszaporodhatnak a kórokozók, melyek megbetegíthetik a tengerimalacot). /nekem volt egy fa ketrecem,háát megmondom őszintén senki sem szerette,szerintem csak annyiból volt jó hogy nagyon nagy helye volt a malacoknak,de nagyon nehéz tisztitani./ Ha mégis e mellett döntünk, kenjük be lenolajjal, sose használjunk festéket, s az alja és az alom közé tegyünk olyan vízhatlan anyagot, melyet a tengerimalac nem rághat meg.

 Bármilyen ketrecbe tesszük, ennek alja sosem lehet rácsos vagy lyukacsos, mert a tengerimalac lába rendkívül érzékeny. Ha nem sima felületen tartjuk, lába megdagadhat, karma kitörhet, és fertőzést kaphat.

Alomként használhatunk száraz faforgácsot. Ne legyen gyantás, aromás, mert a tengerimalac szaglása kifinomult, s a magas gyantatartalmú forgács szaga megölheti a tengerimalacot.

A vizelettől keletkezett szagok is veszélyeztetik a tengerimalac egészségét, ha az almot nem cseréljük idejében. Az alomcsere gyakorisága az állatok számától, az alom minőségétől és a ketrec nagyságától függ. Ne használjunk sosem fűrészport, nagyon egészségtelen! A tengerimalac a port belélegzi, és megbetegszik.

Hangulatuk tetőfokán pattogatott kukoricaként ugrálnak a magasba, a levegőben akár 180^o-os hirtelen fordulatot tesznek, majd merőben más helyzetben érnek földet, anyjukat is ugrálásra, jókedvre késztetve. Ezt a mulatságos ugrálást angol nyelven „pop-corn” ugrálásnak nevezik.