Ha azt szeretnénk, hogy az állat levegőzzön egy kicsit, a legegyszerűbb, ha ketrecestül kivisszük a kertbe vagy az erkélyre. Erre csak tavasszal és nyáron, és akkor is csak jó időben kerítsünk sort. Vigyázzunk arra, hogy a malac szükség esetén árnyékba húzódhasson, valamint védelmet kapjon az eső ellen. Ne vigyük a tengerimalacot a fűtött szobából egyenesen ki a hűvösbe, és fordítva se járjunk el így. Az erős hőmérséklet-ingadozás ugyanis árt az állatnak. Huzamosabb ideig is tarthatjuk a szabadban a tengerimalacot, de ha napközben a hőmérséklet nem haladja meg a 15°C - ot, be kell vinnünk az állatot a lakásba. Egy részben fedett kifutó vagy egy nyúlketrec kiválóan megfelel kültéri tengerimalac-tartásra. A ketrecnek teljesen fagymentesnek kell lennie, az a legjobb, ha dupla falú és szénával van kibélelve. A vadon élő és a hegyvidékeket benépesítő tengerimalacok szervezete elviseli az alacsony hőmérsékletet is. A több évszázados háziasított tatás után, azonban a mi tengerimalacaink már korántsem ilyen "fagyállóak". Ne feledjük: a kültéri tengerimalac-lakhely igen vonzó az olyan nemkívánatos vendégeknek is, mint a patkányok vagy az egerek. Egy ellenálló drótháló azonban távol tarthatja ezeket a kártékony látogatókat. Egy korhatozó lakhely eszményi otthona a rovaroknak, a penésznek és az egyéb kórokozóknak, úgyhogy tartsuk megfelelő állapotban a malacok férőhelyét. A kültéri tartás egyik hátránya, hogy sokkal kevesebb kapcsolatunk lesz az állatunkkal (állatainkkal). Különösen a magányosan tartott tengerimalac szenved, ha az udvaron helyezzük el. A tapasztalat szerint a lakásban tartott tengerimalacok sokkal hosszabb életűek, mint a kertben elhelyezett fajtársaik. Végül még egy tanács: legkevésbé a hosszú szőrű tengerimalacoknak felel meg a kültéri tartás.