Ha tengerimalacot veszünk, néhány dologra megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk:

mindig egészséges egyedet válasszuk! Az egészséges tengerimalac szeme tisztán csillog, az állat pedig élénk. A végbélnyíláskörnyékének tisztának kell lennie, és az állaton nem lehet semmilyen seb, furcsa duzzanat, bőrelváltozás. Az orr, a fülek és az ajkak legyenek szárazak, tiszták, és ne legyenek kicserepesedve. A szőrzet legyen puha és fényes ( a rövid szőrűek kivételben).

A tengerimalac ne legyen se túl sovány, se túl kövér. Ha megfogjuk, tömör benyomást keltsen, nem jó, ha kiáll a gerince, vagy be van esve az oldala.

Figyeljük meg, miként lélegzik az állat. A sípoló vagy szörcsögő levegővétel fertőzésre utalhat. Az állat ürülékének száraznak, tömörnek kell lennie. A nedves, szétkenődő széklet bélfertőzésre utal.

Sem a túl fiatal, sem pedig a túl kis méretű tengerimalac nem jó vétel. Életük első heteiben az anyatejből jutnak a szükséges immunanyagokhoz. Kérdezzük meg az eladótól az állat életkorát. Ne vásároljunk öthetesnél fiatalabb állatot.

Idős állatot sem szabad vásárolnunk. Egyértelmű, hogy rövidebb ideig élvezhetjük a társaságát, de az öregebb tengerimalacok nehezebben is szokták meg új helyüket. Az idősebb példányok felismerése viszonylag könnyű: szőrzetük kevésbé fényes, esetleg kopaszos foltok is lehetnek a testükön.

Ellenőrizzük azokat a tengerimalacokat is, amelyek a mi kiszemelt állatunkkal egy ketrecben vannak. Ha a kiválasztott egészséges, ám valamelyik társa beteg, előfordulhat, hogy a miénk is szervezetében hordozza már a kórokozókat.

Ellenőrizzük, hogy a megvételre kiszemelt tengerimalac valóban olyan ivarú-e, amilyennek a kereskedő mondta. Nagyon sok ugyanis a tévedés a nemeket illetően. Két "biztos nősténynek" mondott tengerimalac sokszor állt már elő kicsinyekkel - a tulajdonos legnagyobb meglepetésére. A kifejlett hímeknek könnyű észrevenni a heréit. Fiatalabb hímeknél pedig némi gyakorlattal (és persze gyengéden) elő tudjuk tolni a péniszt a bőr alól.